Szegény kisgyermek panaszai, így van Kosztolányi Dezső egyik versciklusa, nos, az enyém, amit már olvashattatok; szegény diáklány sorsa. Hasonló a kettő, de mivel én nem versszakokba foglalom össze mondandómat így hanyagolhatjuk egy kicsit a kedvenc költőmet.
Hogy, mégis a verseknél maradjak, sokféle vers létezik; szerelmes, tragikus, tájleíró és még sok egyéb más. De én most kiragadnám a szerelmes részt és arról írnék egy keveset.
Van az, hogy az ember beleszeret valakibe, van, aki könnyen megbízik a másikba, van olyan, aki lassan bízik, mert már csalódott vagy csak szimplán fél egy kapcsolattól. Mindig a múlthoz hasonlítjuk magunkat és persze másokat is csak azt nem vesszük észre, hogy az életet magunk irányítjuk és egyszer élünk, éljünk úgy, hogy ne legyen holnap tegnap csak MA.
Az a baj velem és ez lehet másnak is a problémája, hogy könnyen tudom magam jól érezni ez eddig oké csak mivan ha ez nem tart sokáig akkor megint elgondolkodunk és rájövünk, hogy bizony megint egyedül maradtunk. Persze nem mindig velünk van a baj, de ha nem nem nyílsz meg akkor sokáig tart a megismerése valakinek, mert ő is bezárkózik előtted. Engem sajnos ki kell nyitni, mostanában mert egy kicsit lehet megváltoztam, de ez sok minden miatt is lehet.
Ma egy jó dolog árasztotta el az egész testemet BOLDOG voltam, és ekkor vagyok, úgy mond a csúcson, mert akkor minden harmóniában van és az tök jó.
Remélem ez az állapot nem időszakos:)
