Most régen nem írtam, ezért sok mindent fogok egy bejegyzésbe belefoglalni, jót s rosszat felemelőt és mélybe taszítót.
Először is ugye péntektől nem írtam? nah mind1 az a lényege az elmúlt hétnek, hogy iszonyat sokat tanultam főleg, így a hét második felében csütörtökön. Történelemből elég rosszul álltam és nem engedhettem meg magamnak, hogy leszarjam ezt az egészet mert úgyis félév mit számít. Nagyon is sokat, mert új tanár és nem akarok ezzel indítani, hogy a lány aki nem küzd a végsőkig. Csütörtökön felébredtem, nagy pechemre fél 12-kor és azonnal kipattantam az ágyból és elkezdtem tanulni, semmi seggeli, nehogy azzal is időt vesszek. Mert időből van ugye a legkevesebb. 3 óra tanulás után borultam ki legelösszőr de sírásig, mert egyszerűen az az idő alatt semmivel se tudtam többet, mint az elött és ettől nagyon kibuktam. 4 körül tartottam egy fél órás szünetet, hogy magamhoz térjek. Sikerült is össze szednem magam és rájöttem egy szerűbb ha kijegyzetelem meg efféle dolgok. Mindenki haza ért, nővéremmel és apukámmal még átvettem a dolgokat de annyira féltem a bukástól hogy még az este alatt 2x is sírtam mert egyszerűen akkora nyomás nehzedett rám, hogy ez már sok volt.
Pénteki izgalmak: Elérkezett a nap, amiket kiemeltem azok milyen igazak.
Van egy pont,ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont ahol kiborulsz.
Egy pont,ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont ,ahol már nem agyalsz.
Egy pont ahol erősnek kell lenned,
és egy másik ahol elgyengülhetsz.
Egy pont,ahol az extázis kezdődik.
Egy pont,ahol minden bölcsességedre szükség van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz,ha arra vágysz...Mindig van egy pont...Gondolkodj!Ne Gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el.
Szerencsésen a tudásomnak köszönhetően meg a tanár jóakaratából átmentem tehát megkaptam a kettest félévkor. Ha nem kaptam volna meg nagyot csalódtam volna magamban de egy kurva nagyot és azt nagyon nem akartam volna.
A nap többi része egész jól sikerült, megkaptam angolból az 5-öst aminek szívből örültem és most is örülök:D Edzésre mentem és végre kezdem azt érezni, hogy ebből lehet valami vagyis a hozzáállásomon is változtattam már egyre jobban érdekel ez a dolog. Szerintem ez jó. Nagymamámhoz mentem és ott végre nyugovóra térhettem és éreztem a megkönnyebülést. Sok minden történt ott is nővérem is kiborult, megtartottuk apukám szülinapját meg efféle dogok.
Ezt a bejegyzést hétfőn írom, amikor nem kellett suliba menni mert osztályozó értekelzlet volt a suliban, de holnap már várnak a bródy falai ezért már alszom is....:) bye bye
