Végre egy pénteki nap, amit szívből szeretek, mert jön a 2 nap pihi a hétvége. Kibírtam egy hetet a suliba úgy hogy nem hiányoztam:D Ez durva hét volt azért egy témazáró, három dolgozat, és egy kétórás magyar dolgozat...:S Ma a suliba jó volt lenni összességében, mert nem volt annyira unalmas, mint általában. Töri órát érdekessé tettük, mert ilyen power pointos cuccot csinált a tanár és kivetítette a falra, így legalább tudtunk haladni, (ami valljuk be elég ritka). Beszédtechnikán, megbeszéltük a jövőbeni faktokat, meg egy tök jót játszottunk az egész osztállyal, mert nem volt tesi tanár és helyettesítés volt végülis. Irodalmon a romantikát kezdtük el, és hétfőre el kell olvasni Az arany virágcserepet hát nem, tudom, hogy fog sikerülni, de a szándék meglesz:D Angolon tovább haladtunk a tételek kidolgozásában, csak az a baj, hogy a tanárnő nagyon jó fej és ez által sokan dumálnak meg minden kihasználva az alkalmat és nem figyelnek és nem tudunk figyelni. Kémián kaptam egy 4-est a házimra, amibe segített jó öreg csapat társam. Délután találkoztam egy fiúval, olyan randi féleség volt, az elején volt sok síri csönd, de a végére mind2-en feloldódtunk és végig szívattuk egymást......stb.:D Végre jól éreztem magam...
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
(Pest, 1846. december.)
