Nem jött egyik barátnőm suliba másikkal is jól elvoltam csak egyik szünetbe valami csapat megbeszélésen volt mind1 egyik haverommal össze vesztem többiek meg cigiztek az udvaron és eléggé egyedül éreztem magam és ez nem volt túl jó érzés. Elmentünk csak úgy spontán fogorvoshoz hát az a fogorvosi rendelő meg az orvos elég kiábrándító volt egy lepukkant hely, lepukkan orvossal együtt: szemüveges hapsi, mocskos szemüveg, és törött hagy ne keljen folytatnom mint Harry Potter 70 évesen egy öregedő kúra után:). Vissza mentünk a suliba és rám találtak az elveszettnek hitt barátaim és utána már minden szép és jó volt:)
Egy versel zárom soraim nem nagyon ez a beszámoló után való ez a vers de attól még itt lesz mert a verset hangulattól függően írok blogba.
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Változtattam a megjelenítésen de valahogy ehez vissza húzott a szívem:D