Voltunk ma a telken hát mire kiértünk volt vagy déli 12, madárcsicsergés, zöldelő fák, kutya ugatás ami elég hangosan hallatszik mert a szomszéd teleken egy öreg bácsi lakik a kutyájával aki szintén nem egy mai csirke. Na erről a kutyusról azt kell tudni hogy kb. 8 éve lakik ott a kutyus és minket még a mai napig megugat néha. Nem is ezt akartam írni csak eszembe jutott a nagy gondolkodásban a diófa árnyékában, hogy neki csak a kutya maradt igazából egyedül milyen rossz lenne már élni, jó persze vannak unokái, dédunokái akik hetente meglátogatják de akkor is egy pár nap egyedül lenne ha nem lenne ott a "legjobb barátja Artúr vizslája".
Nem nagyon tudtam elöbb írni ma se mert a zöldelő fák tövében egyész nap Shakespeare bácsit kelett olvasnom mert holnap dolgozat a Vízkereszt című művéböl, mostanra már sikerült kiolvasnom több kevesebb sikerrel.
